A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka
(Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl)
Színes amerikai kalandfilm, 133 perc
Rendezte: Gore Verbinski
Szereplők: Johnny Depp, Geoffrey Rush, Orlando Bloom, Keira Knightley, Jack Davenport, Jonathan Pryce


A valóságban a kalózok nyilván koszos, közönséges és megbízhatatlan, zajos alkoholista bagázs voltak, akik a lovagiasságot hírből sem ismerték, de a filmekben valamiért máshogy ismerjük őket. Igaz, a vásznon sem szoktak túl elegánsak lenni, és itt is fékezhetetlenek, de romantikusak és bátrak, ráadásul mindig van egy csomó elásott kincsük: csupa arany, drágakő, meg ami kell, és persze papagájuk is van meg falábuk, szóval csupa remek dolog. Ennél fogva egy kicsit mindenki szeretne kalóz lenni, ami sokkal jobban érthető, mint ha valaki a kalózok áldozata szeretne lenni - vagy például vízvezeték-szerelő, de ez nem tartozik szorosan ide.

Az ifjú Will Turner (Orlando Bloom) is érzi vérében a bizsergést, annál is inkább, mert a Karib-térség egyik nagy kikötőjének, Port Royalnak tisztes lakója, amúgy fegyverkovács, kiskorában viszont pont egy, a kalózok által elsüllyesztett hajó egyetlen túlélőjeként húzták ki a vízből. Megmentői közt ott volt az azóta gyönyörű hölggyé cseperedett Elizabeth Swann (Keira Knightley), a kormányzó lánya. A két kalandvágyó fiatal élete hajmeresztő fordulatot vesz, amikor megjelenik a kikötőben a furcsa viselkedésű, szemtelen és flegma Jack Sparrow (Johnny Depp), aki azt állítja, hogy kalózkapitány, majd kisvártatva felbukkan egy baljóslatú fekete hajó, amely megtámadja a várost, és a legyőzhetetlennek tűnő kalózok magukkal viszik Elizabethet. A dolognak egy igen súlyos átokhoz, és egy különleges aranymedálhoz van köze, amely pont a lány nyakában lóg, csakhogy a tengeri haramiák nem tudják, hogy nem ő az igazi tulajdonos. A hősszerelmes Will és a nyegle Sparrow pedig a kalózok nyomába ered: a fiú a lányt akarja, a férfi pedig a hírhedt hajót, a Fekete Gyöngyöt.

Nem akarunk senkit kiábrándítani, de a kalózfilmek a nagy klasszikus, a Kincses sziget óta nem sokat változtak, és pláne nem újultak meg. Mindig az történik, hogy egymásnak esnek a jó kalózok és a rosszak, akik egyaránt piszkos eszközökkel harcolnak, köztük pedig ott vannak az ártatlan civilek. Azzal az apró különbséggel, hogy itt természetfeletti erők is kapnak némi szerepet, mivel a tulajdonképpeni főszereplő, Jack Sparrow egy igazi svindler, egy szélhámos, és még azt sem mondhatjuk, hogy viszont aranyból van a szíve, másrészt viszont elképesztően vicces minden gesztusa, hála Johnny Deppnek. Mellesleg Depp nem csupán eljátszotta, de ki is dolgozta a karaktert, megalkotásához pedig a Rolling Stones legendás gitárosát, Keith Richardot használta modellként, a forgatás megkezdése előtt pedig három fogára aranykoronát tetetett (14, 18, illetve 22 karátos aranyból), egy negyediket pedig platinával koronáztatta meg - és pont úgy néz ki, mint egy alkoholista lókupec. És ez adja meg a film ritmusát, amely egyszerre vicces, bizarr és a megszokott stílus jegyek mellett mégis szokatlan. Ráadásul Deppet olyan remek színészgárda egészíti ki, mint a gaz Barbossa kapitány szerepében Geoffrey Rush, aki szinte mindent el tud játszani, vagy Keira Knightley, aki a Csavard be, mint Beckham!-ben még olyan fiús volt - itt viszont messze nem az. A Gyűrűk ura révén oly ismertté vált Orlando Bloomnak csupán annyi a dolga, hogy mindig becsületes képet vágjon, és egy kicsit kardozzon, de többet senki nem várt tőle.

A fentieket figyelembe véve bátran állíthatjuk, hogy a hosszú című A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka, bár zseniálisnak nem mondható, de mivel roppant szórakoztató és a rendező Gore Verbinskinek köszönhetően nagyon igényesen kivitelezett darab - eredeti helyszínek, eredeti, de legalábbis méretarányos hajók - egyelőre az év filmje, mivel a Gyűrűk ura második részét még az előző évhez számoljuk, és már szeptember van. Mert sok mozival ígértek már nagyon sokat - lásd Mátrix 2, Terminátor 3 - és egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de ez pont azt nyújtja, amit vártunk tőle: önfeledt és kissé gyermeteg szórakozást, ami után nem csodálkozhatunk, amikor kiderül, hogy a forgatókönyvet a Shrek szerzői írták.